Aki ismer tudhatja, hogy a cím rendelkezik némi időbeli anomáliával. Emlékeim szerint 1987 novemberében kezdtem rendszeresen futni, egy év múlva túl voltam az első félmaratonon és maratonon. Azóta hol keményebben, hol lazábban de többé-kevésbé rendszeresen futottam hosszabb távokat. Síkon és hegyen, tengerparton és erdőben, városokban és falvakban a legváltozatosabb időjárások közepette. Életem elválaszthatatlan része lett a futás. Rengeteg élmény, barátok, sikerek, kudarcok, eufória és kínlódás. Minden volt benne. Aki fut az tudja. 

Aztán valahogy valami megváltozott. A 2009-es Jungfrau Marathon óta nem ment. Nem állítom, hogy nem futottam azóta is szépeket, de arra a rendszeres kemény edzésre nem éreztem motivációt, ami valami komolyabbhoz kellhet. El is kezdtem elhinni magamnak, hogy számomra ezek már elérhetetlen célok. Ha meg úgyis elérhetetlenek akkor a fenének annyit edzeni. Henyélni sokkal kényelmesebb. Persze a józanabbik eszem pontosan tudta, hogy ez a hozzáállás hülyeség, de mégis...

A töréspont azt hiszem az idei Mátrabérc túrán jött el. Ez a túra igazi mumusom, hét indulásból két teljesítés. Idén is a Kékesen végeztem és iszonyú erővel pörgettem az agyam, vajon mi ment félre? Előtte néhány héttel még fürödtem a dicsőségben az erőn felül teljesített páros Balaton Szupermaraton után. Nyilvánvaló volt, hogy a Mátrabérc egy séta lesz csak, aztán alig a harmadáig jutottam. Ismét. Őszintén szólva elment a kedvem az egésztől. Fusson akinek két anyja van, aki szeret elfáradni, fussanak az olyanok akik tudnak is, hagyjanak engem békén ezzel a hülyeséggel. El is kerültem a többi futót, én már nem vagyok az. Mondjuk lassan rájöttem, hogy ez olyasmi mint a balkezesség, ez nem fog elmúlni. Én már futó maradok ha nem is futok. Szar futó, de futó. Nade szar futó meg minek legyek. 

A nyár folyamán talán két-három alkalommal futottam. Mindig nálam volt a futócucc, mert mindig reménykedtem, hogy megjön a motiváció - de a motiváció elfogyott mint náthás ember zsebéből a Negró. Noha több futócipőt is vásároltam ezen idő alatt. Igyekeztem motivációt szerezni már csak azért is, mert a titkos futó-bakancslistámon van még egy-két komolyabb kihívás. 

Az elmúlt hetekben valami világosság kezdett gyúlni az agyamban. Öregszem. Nem baj ez, sok embernek ez sem sikerül, éppencsak lassan át kell alakítani a gondolkodásomat a futással kapcsolatban is. Már nem lehet ugyanazzal a hozzáállással csinálni mint huszonévesen. Hogy miben lesz más még nem tudom, de mivel a másik felismerésem az volt, hogy sosem fogom megsimogatni Leonidasz lábát ha nem veszem fel MA a kibaszott futócipőt és nem kergetem körbe magam MA a kibaszott Margitszigeten, ezért ma elmentem és futottam (khm. kocogtam) egy szigetkört. Baromi lassú volt és kimerítő de elsőnek úgyis csak az volt a cél, hogy elinduljak. Azt hiszem az akaraterő is csak egy izom amit erőltetni kell, hogy fejlődjön. Mert persze könnyű a Szilvinek meg az Öcsinek meg a Csipinek, meg a hasonszőrűeknek 100, 200 km-eket futni, hát van akaraterejük. Nekem lenne, én is tudnék. Sőt, ha elég lenne, akármit meg tudnék csinálni. De ha ez tényleg csak ezen múlik, próbáljuk ki, azt lehet-e fejleszteni. 

Amúgy nem esett rosszul ez a mai futás. Már a puszta tény, hogy kedvem ellenére nekivágtam. Meg hát valamikor régen én ezt szerettem, és ez a régi jó érzés elő-előbukkant. 

Közben határoztam el, hogy elindítom ezt a blogot. Minden egyes futás után fogok írni valamit. Sokan blogolnak a saját futásaikról és meggyőződésem, hogy ezzel önmagukat is tudják motiválni. Kipróbálom. Még nem tudom, miről fogok írni - ma ugye arról, hogy mi késztetett a blog megindítására, de ez eléggé véges téma. A régebbi blogomon sok írás van régi futásokról, majd azokból is csemegézek. Meg ami futás közben eszembe jut. 29 év, 8 maraton, számolatlan félmaraton és egyéb futások alatt keletkeztek élmények, gondolom azokból is lesz majd. Ami épp eszembe jut. Ha sokáig nem írok, rinyáljatok. Terv szerint szerdán futok legközelebb aztán talán csütörtökön, ha nem lesz írás, hőbörögjetek. Hátha a közösség ereje visszaterel a helyes útra és lesz még pár veretesebb futó-sikerélményem :)

És ha valaki rajtam kívül is motiválódik ezekből, már nem keltem fel hiába ma reggel.